Egyáltalán nem tudatosul sem a közönség köreiben, sem a grafikusok között, hogy bizonyos területeken lényegében kötelező a retusálás.
Ilyenkor általában a környezetet cseréljük ki, eltüntetjük a figyelemelterelő részleteket, és alkalmasint megszépítjük a képen szereplő személyeket. Ha a képen nincsenek emberek, akkor betesszük őket kivágott formátumban a képen szereplő “enteriőrbe”, és színüket a képhez igazítjuk. Ha arcuk nem megfelelő az adott reklámkampányhoz, akkor azt is “kijavítjuk”.
De persze nem csak a retusálás egyre inkább alapvető igény, de a 3D-s modellezés is, és az ilyen tárgyfotók esetén a környezet általánosan retusálás eredménye.
Saját retusálási munkák.
A RETUS KORLÁTAI
Ugyanakkor vannak erős korlátai is ennek a tevékenységnek. Egyrészről az, hogy a beillesztett képrészlet PERSPEKTÍVÁBAN, és MEGVILÁGÍTÁSBAN is bele kell símuljon abba a környezetbe, ahová beszerkesztenénk. Előfordulhat, -és elő is fordul az,- hogy egy avatottabb személőnek kitűnik, hogy a beillesztett ember vagy tárgy méreteiben túl nagy, vagy túl kicsi, amit a horizonthoz való viszonya jelez. A megvilágítás nem megfelelő iránya is valószerűtlenné tehet egy beillesztett embert egy adott környezetbe, ilyenkor az “objektum” önárnyéka van többnyire rossz oldalon.
A másik probléma az, ha napfényes környezetbe szeretnénk műtermi fénnyel megvilágított tárgyat tenni, mert ezt jól megoldani lényegében képtelenség, ugyanis egy műfényes tárgyat retussal napfényessé tenni gyakorlati képtelenség Photoshopban.
Minőségi retusálásra meg csak az adja a fejét, aki a Photoshop (grayscale) maszkolási megoldását és a layerműveleteket is ismeri. Meg még sokminden mást is.
Retus a nagyvilágból.
